Az utolsó pár bejegyzéshez nagyon nem volt kedvem, kényszerből írtam, nehogy elmaradjak megint, mint múltkor. De ez így nem túl jó, mert muszájból nem szeretnék írni, mert akkor olyan, mintha nem is én írnék. Tegnap voltam fél órát futni, majd fél órát úszni a Willesden Sports Centre-ben, nagyon jól esett. Ma kitakarítottam az egész lakást. Mostanában gyorsfagyasztott ételeket eszek, melyeket az Iceland nevű áruház láncban vásárolok. Meglepően finomak, változatosak, és jó minőségűek, annak ellenére, hogy 1 fontba kerülnek.

A munkával kapcsolatban annyit tudok, hogy a cég, amelyhez most hétfőn (tegnap) kellett volna mennem - azóta megtudtam, hogy egy takarító vállalat -, ha jól értettem tulajdonost cserél, ezért nagy a kavarodás, csak jövő héten mehetnék. Azonban most felmerült két sokkal jobb állás is, az egyik egy kávézóban, mint pincér, a másik a Marriot Hotelben, mint hordár. Mind a kettőnek nagyon örülnék, és mind a kettő elég biztos is. Sokat segítenek nekem a lakótársaim. Például Philip írt nekem kérés nélkül egy nagyon jó önéletrajzot, és megadta - az önéletrajzban - a saját és a barátja nevét - akit nem is ismerek - referenciaként. Alonso is nagyon sokat tesz azért, hogy legyen munkám. A takarítás biztos, de egyrészt részmunkaidős, másrészt rosszabb munka mind minőség, mind órabér szempontjából.